Baranyi Kálmántempera

Baranyi Kálmán

Baranyi Kálmán

Művek: 0
Követők: 0
Látogatók: 12
Kedvelések: 0

Regisztrált: 2019.11.15.

Bemutatkozás


1966. január 14-én születtem Szolnokon. Gyermekkoromat egy Tisza-parti csendes, hangulatos kis faluban, Kőteleken élhettem meg. Rengeteg szép emlék köt ide. Szüleim egyszerű paraszti származású, dolgos emberek, a mai napig Kőteleken élnek. Emberi tartást, becsületet, tisztességet tanultam tőlük, büszke vagyok rájuk.
Gyermekként kicsit más voltam, mint a többi fiú. Nem kergettem órákon át a labdát, inkább amolyan álmodozó-ábrándozó voltam, és ha kaptam egy üres papírt, ceruzát, azzal elfoglaltam magam órákon át. Édesanyámtól örököltem a rajzkészséget. Mindig csodálattal néztem a keze alól kikerülő alkotásokat.
Szülőfalumból 1980-ban kerültem el Újszászra szakközépiskolába kollégistaként. Az osztálytársaimmal gyakran versengtünk, hogy ki tud jobban rajzolni. A kollégiumi szobánkat autókról, motorokról készített hatalmas rajzokkal díszítettük. Rajzolni egyikünk sem tanult, egymástól néztük el a fogásokat.
Szerencsés embernek tartom magam, mert olyan emberek között nőhettem fel, és kísérték eddigi életemet, akik tartásukkal, emberségükkel példaképként állnak előttem.
A szakközépiskola elvégzését követően kétszer próbálkoztam a Képzőművészeti Főiskolára bejutni, sajnos sikertelenül. Autodidakta módon képeztem magam, ami kevés volt a sikeres felvételihez.
„Belecsöppentem” a nagybetűs életbe: megnősültem, és végleg Újszászra költöztem. A munka és a gyerekek jó időre meghatározták az életemet. Azt hittem, ezzel örökre le kell tennem arról, hogy festhessek, alkothassak.
A művészi ambícióim azonban csak nem hagytak nyugodni. Amikor egy ismerősöm jelentkezett a Budai Rajziskolába, és invitált engem is, úgy éreztem, kaptam az élettől még egy utolsó esélyt, hogy megvalósítsam titkon dédelgetett álmaimat. Így hát én is jelentkeztem a Rajziskolába. Magánéletem időközben válságba jutott: elváltam.
A Rajziskola befejezését követően évekig jártam különböző helyekre rajzolni és festeni, többek közt a Szolnoki Művésztelepre.
Folyamatosan képeztem magam, és lassan formálódott bennem egy egyéni kifejezési mód, ami azóta sem hagy nyugodni: szüntelenül alkotásra késztet. Minél többet tanultam, annál jobban azt éreztem, hogy olyan keveset tudok még a festészetről. Minél többet festettem, annál jobban éreztem magamban a késztetést, hogy saját, egyéni érzésvilágomat kifejezőbbé tudjam tenni.
Nagyon érdekelt a mozgás ábrázolása. Többek között a Pannónia Rajzfilmstúdióban elvégeztem a rajzfilmrajzolói tanfolyamot is, animátor, mozdulattervező képzésen vettem részt.
Alkotó táborokba jártam szerte az országban. Kiállításaim Újszászon, Budapesten, Jászdózsán, Felpécen, Győrben, Jászberényben, Martfűn, Szolnokon és Pusztamonostoron voltak. Képeim időközben külföldre is eljutottak, amelyre büszke vagyok.
Mindeközben az élet ment tovább. Munkahelyeket váltottam; tanultam; építkeztünk; főiskolát végeztem, de bármilyen élethelyzeten mentem keresztül, a művészet iránti rajongás és a kifejezésvágy sosem hagyott nyugodni. Ez az érzés határozza meg életem.
Nem tagadom, nagyon szeretem a természetet, hiszen a Tisza mellett, gyönyörű helyen nőttem fel. Képeimen igyekszem a csodálatos természet adta tájaknak az ember lelkületére gyakorolt hatását színekben visszaadni. Szívesen festek tájképeken kívül virágcsendéleteket, élethelyzeteket, állatokat, huncut nézésű kutyákat és kecses lovakat. Svájcban és Amerikában is vannak képeim.






vissza